Gondoltam, hogy mint sokan mások én is elkezdek egy ilyen internetes napló félét. Semmi különös témát nem tervezek, egyszerűen a gondolataimat (ó, mily nagyképű valaki :) ) akarom kiírni egy kicsit. 

29 évesen, munka nélkül a szintén nem épp tehetős szüleim "nyakán" éldegélek egy megyei jogu városban. Próbálok előre haladni vagy legalább valamit elérni de szerintem ez egyszerűen képtelenség. Az utolsó munkahelyemen a főnök azzal búcsúzott, hogy azért engem építenek le, mert én majd könnyen találok munkát... Majdnem elröhögtem magam. Az a legnagyobb baj, hogy gyáva vagyok elindulni külföldre. Nem tudom, hogy ti hogy gondoljátok, de szerintem az az egyetlen megoldás. 

Néztem múltkor a tv-ben, hogy a képviselők közül 1-2 megpróbált egy hétig megélni bölcsödei gondozónői fizetésből, majd nagyot szörnyülködve elmesélte, hogy micsoda rettenet is ez és hazament. Én is szeretnék szörnyülködni és hazamenni. Csak az a bibi, hogy otthon vagyok.

Jót nevettem múltkor. Szintén egy nagyon okos ember mondta, hogy folyamatosan képzésekre, átképzésekre kell menni, tanulni, kell tudni szakmát váltani... Azt elfelejtette mondani, hogy a tanfolyamok árait meg ki kell köhögni hozzá. Csak tudnám miből. Most azt várom, hogy mikor lesz CNC esztergályos vagy hasonló tanfolyam a munkaügyin keresztül, mert az úgy tűnik piacképes szakma (kíváncsi vagyok hogy egyszem leány lennék-e ott).

Na jó, mára elég lesz belőlem azt hiszem. Jó éjt mindenkinek